Aludj el szépen kis Balázs! - Kényelmes, de..
A modern autók a kényelem megteremtésének érdekében mindent megtesznek annak, hogy semmi dolgunk ne legyen, és maximális komfortérzet közepette utazhassunk. Éppen a Peugeot 3008 teszt kapcsán említettem, hogy egy alig 220 kilométeres etapon még akkor is bágyadtságot éreztem, amikor kipihenten keltem útra. A halk motor, a puha futómű, a kiváló hangszigetelés, a kényelmes ülések, az észrevétlen automataváltó vagy éppen a fej mozdulatlanságát is segítő head-up display (vetített kijelző) mind-mind ahhoz vezetnek, hogy ugyan gyorsan, mégis ingerszegény módon vezethessünk. A sebesség és távolságtartó automatikának köszönhetően már az sem véletlen, ha már azon is megsértődünk, hogy nekünk kell kormányozni, így mentőövként érkezhet a sávtartó berendezés. A végtelen tétlenség mellett tehát kénytelenek vagyunk tudatosan ébren tartani magunkat.
Ebben segíthetnek a szórakoztató berendezések, de ennél hatékonyabb fegyver lehet az önismeret. Minden vezetőnek ismernie kell saját képességeit, és tudnia kell, hogy mely időszakban, és miként van teljesítőképességének teljében. Ha érezzük, hogy minden kanyar csak egy újabb küldetés, ha észrevesszük, hogy minden váltás egy kicsit korai, vagy éppen késő, és időnként másfelé terelődnek a gondolataink, akkor már biztosan baj van. A felmérések szerint az is intő jel lehet, ha nem tudjuk betartani a megengedett sebességhatárt (vagy amit célul tűztünk ki magunknak) ugyanis a fáradékonysággal párhuzamosan kezdünk egyre gyorsabban hajtani. Talán a test unalom elleni önvédelmi funkciója ez, de tény, hogy minél nagyobb veszélyben vagyunk, annál inkább kihívjuk maguk ellen a sorsot.
Egy kiváló utazóautóban csak ébren maradni kihívás - hajlamosak vagyunk túlbecsülni a képességeinket.
A tudomány tehát az emberi individuumokra való tekintettel egyelőre tétlenkedik, de mindenesetre csupán a helyes utat keresi az autó humán-diagnosztikai eszköztárát illetően. Az azonban megállapításra került, hogy hajnali 4 órától 10 óráig növekedik a teljesítőképességünk, ami a maximumát elérve ekkor 15 óráig mélyzuhanásba kezd, ahonnan 20 óráig ismét emelkedik, hogy aztán hajnali négyig elérje minimumát. Ilyen hullámzó ciklusban élünk tehát, s e szerint kellene közlekedő társainkra is figyelemmel lennünk. Meglepő módon a felvázolt ciklusra az emberiség történelmének legnagyobb emberi hibára visszavezethető katasztrófái is rímelnek, így például a csernobili erőmű, vagy éppen az Exxon féle tankerhajók elsüllyedésének esete tökéletesen illeszkedik a függvényre.
Amivel pedig védekezhetünk az elalvás veszélye ellen, az nem több a korábban is létező tanácsok betartásánál, amiket még akkor is érdemes megfogadni a nyaralás helyszínére vezető út során, ha ezzel néhány perccel később, mégis épen érkezünk célunkhoz. Ezek szerint pedig érdemes legalább kétóránként szünetet tartanunk, s fontos, hogy ne akkor álljunk meg, amikor már fáradtak vagyunk, hanem még azt megelőzően. Mindenképp kipihenten induljunk útnak a már megszokott életciklusunknak megfelelően, és az utazást megelőző napon ne legyünk többet ébren 17 óránál!
Ha már pihenni indulunk, szakítsunk időt az utazásra is!
Az út során figyeljünk saját magunkra, arra, hogy hogyan reagálunk egyes szituációkra, tapasztalunk-e apró reakcióidő növekményt, vagy fékezési késedelmet. Már az is a fáradékonyság jele, ha sokat mozgolódunk, ficánkolunk az ülésben, vagy hosszan egy pontra tekintünk. Igyekezzünk jó kedvre deríteni magunkat, keressük a társaságot, beszélgessünk, vagy hallgassunk rádiót. A rövid pihenések, alvások (Power-Nap) ne legyenek hosszabbak 20 percnél, mert ezzel csak tovább növeljük az elalvás veszélyeit. Megjegyzem azonban, hogy a fenti módszerek segítségével csak kicsivel tolhatjuk ki az időtartamot, amit még a volán mögött tölthetünk, de az egész útra nem alkalmazható.
Sokszor nem értjük a 'miértet' - sajnos bárkivel megeshet
A mikroalvás legnagyobb veszélye pedig éppen az, hogy a jelenség akkor is feltűnhet, ha ébernek érezzük magunkat, s ha ebben az egy-két másodpercben kellene elhárítanunk a bajt, akkor azonnal vádlottak padján (vagy még rosszabb helyen) találhatjuk magunkat. A fent említett eset sajnos a leginkább balszerencsés kimenetelűek közül való, de higgyék el, hogy hasonló bármelyikünkkel megeshet - ha nem figyelünk magunkra és közlekedő társainkra.