Az atom szóval kapcsolatban mostanában mindenkinek az –erőmű és az –energia összetételek ugranak be. A biztonságosan kordában tartható folyamatot sokan veszélyesnek, félelmetesnek titulálják, miközben az apró részecskék által felszabadított energiát gyakorlatilag mindnyájan használják.
Az Ariel Atom is hasonlóan félelmet keltő jelenség, elementáris energiát kipréselve magából, és a lehető legközvetlenebb élménnyel ajándékozva meg tulajdonosát – nos, ezúttal a legerősebb szívómotoros Atom kerül terítékre, immáron a harmadik generációt taposva. Hajdanán az Autó Pult is karmai közé kaparintotta a kívánatos, Honda motorral szerelt, kompresszorral izmosított élménygépet, amely persze maradandó, soha el nem feledhető élményeket égetett a szerkesztőség tagjainak szürkeállományába.
A recept viszonylag egyszerű volt annakidején: készítsünk egy ultrakönnyű, merev vázat, dobjunk bele egy pörgős, erős motort, aggassunk rá igényes futóművet/kormányművet, meg még néhány apróságot ahhoz, hogy a közúti forgalomban részt vehessen a négykerekű - és már kész is az igazán kívánatosnak ígérkező menü. Nem új keletű a makulátlan vezetési élmény eme megjelenési formája, hiszen Colin Chapman már réges-rég feltalálta a spanyolviaszt: egyszerű felépítéssel és okosan összeállított részegységekkel bizony nem lehet nagyon mellélőni, így született a Lotus Super Seven.
Az Atom is ezt az iskolát követi, csupán a motort költöztették a britek az orrból a hátsó tengelyhez. További attrakciója az autónak, hogy teljesen leplezetlenül 
A műszerfal is a nagyobb testvérből érkezettgördül elénk– mindenféle burkolat híján büszkén mutogatja magát. Láthatjuk minden egyes porcikáját, a futómű minden apró epítőelemét, sőt, kis túlzással akár a motort is szerelgethetjük a vázon átnyúlva.
Alapfelállásban a Honda kétliteres szívómotorjának 248 lovas, 210 Nm csúcsnyomatékú verziója kerül a csövek közé (a márka szakértőinek talán többet mond a K20 motorkód), azonban cikkünk tárgya, az Ariel Atom 3 a Mugen értő kezei között nevelkedve még erősebbre gyúrta ki magát. Persze aki igazán ütős Atomot akar magának, annak inkább az általunk is próbált, kompresszorral feltöltött változatot ajánljuk 304 lóerővel - vagy esetleg az igazi ínyencfalatot, a már kiárusított, két darab Suzuki Hayabusából származó blokk egyesítésével született, háromliteres V8-assal szerelt szörnyet, amely a fél tonnánál alig nehezebb Atomot szinte puskagolyóvá változtatja a maga 500 paripájával.
Viszont a Mugen által felkészített 3-as Atom sem okoz csalódást. Bár kívülről nem látszik, hogy túlságosan eltérne az alapváltozattól, a mérnökök azért több ponton is megbolondították a történetet a még vadabb élmény érdekében. A könnyűfém felnik mögött a V8-as kivitel hűtött tárcsái és annak 
Izgalmas részletek mindenüttnégydugattyús nyergei várják, hogy valaki izzásig hevítse őket, míg a Lotus garázsában megálmodott, elöl-hátul nyomórudas futóműhöz is járnak az 500 lovas verzió rugói és lengéscsillapítói, emellett a digitális műszerfal szintúgy a legerősebb modellből érkezett.
Nem maradt érintetlenül a már említett, Hondától származó kétliteres négyhengeres sem, a Mugen szakemberei ugyanis még tovább „húzták” a már eredetileg is kimagasló literteljesítménnyel rendelkező erőforrást, aminek köszönhetően összesen 274 ló fogható hámba - nem győzöm hangsúlyozni, hogy egy kétliteres szívómotorról (!) beszélünk. A rendkívül kihegyezett japán motor hű származásához, azaz csábít a pörgetésre, ennek megfelelően egy-egy forszírozott kör során a fordulatszámmérő akár a 8600-as értékbe is belenyalhat.
Az autó különc mivoltát a technikai finomságokon túl növeli, hogy az Ariel és a Mugen mindösszesen egy 10 darabra limitált széria elkészítését tervezi, azaz tényleg csak nagyon szűk réteg élvezheti a pompás szívómotor és a hihetetlenül közvetlen vezetési élmény párosát, amit a burkolatok híján 
Az igényes futómű kötelező kellékminden irányból érkező menetszél bolondít még tovább (igen, a bukósisak kötelező!). A csekély darabszámban készülő Mugen kiadásnak egyébként minden példánya fehér-vörös színben, vagy annak fordítottjában elérhető.
Azonban még mielőtt a húsos pénzkötegek és a legyártott autók gazdát cserélnek, a brit Autocar-os kollégáknak volt szerencséjük lecsapni egy Mugen Atomra néhány próbakilométer erejéig. A tapasztalatok szerint a felmérgesített Honda motor páratlan élményt nyújt, bár használhatóságban azért igényel némi kompromisszumot gyengébbik testvérével szemben. A 274 lovas verzió – szemben a teljes tartományban kellemesen dolgozó 248 lóerőssel – leginkább két munkapontban dolgozik szívesen: az alacsony fordulatszámot szó nélkül 'viszi', valamint a 4000-5000 környéki fordulatot kedveli, hiszen itt nagyjából a teljesítménygörbe vadabbik szakaszának kezdetéhez érkezünk.
Közben persze a fülünket is kényeztethetjük: a baloldalról érkező nyers szívóhang össze sem hasonlítható a valamivel erősebb kompresszoros verzió visításával – a megfelelő fordulatszámot célba véve utánozhatatlan dallamok csalhatóak ki a kihegyezett négyhengeresből.
Az Atom legütősebb fegyvertényét azonban kétségkívül a csekély tömegnek (üres állapotában alig 460 kilogrammról beszélhetünk) és a hozzá társuló terebélyes ménesnek köszönhetően a brutális gyorsítások, valamint az élvezetes kanyarok képezik. A nulla-százas sprintet például a gyáriak szerint gond nélkül 
A versenypályára kívánkozikabszolválja 3 másodperc alatt, míg utóbbit a kiváló Lotus futómű szavatolja. A kormányzást sem érheti szó; azon túl, hogy a szerkezet pontos, hihetetlen mennyiségű információt közöl az út, valamint az első kerekek kapcsolatáról - igaz, közúton nem teljesít a legjobban, de jó minőségű aszfaltra térve mindenért kárpótol az Atom, amely akár a pályanapok királya is lehet.
Egyedül az árával kell hosszú napokig barátkozni: hazájában több, mint (nettó) 15 millió forintnak megfelelő összeget kell letenni az asztalra a Mugen által felkészített példányért cserébe - hazánkban erre jönne még rá a 25 százalékos ÁFA és a regisztrációs adó, bár a hatóságok valószínűleg nem is engednék a forgalomba helyezést, így maradhat a "P"-s rendszám. Hogy megéri-e az árát a különlegesség? Ezt nehéz megmondani, az azonban biztos, hogy csakis azoknak érdemes belevágni, akik nem kívánják nap, mint nap közúton igába fogni ezt a remek masinát, ellenben gyakran látogatják valamelyik versenyzésre szánt aszfaltcsíkot.
A Mugen által felkészített Ariel legnagyobb vetélytársa a Caterham garázsából gurul ki a különösen igényes, 270 lovas CSR személyében, amely hasonló teljesítmény és a hétköznapokon használhatóbb kivitel mellett jó 5000 angol fonttal olcsóbb az Atomnál - a 266 lóerős Superlight R500-ról nem is beszéve, ráadásul a fél évszázados múltra visszatekintő sportautóval a történelem egy darabkáját is magunkénak tudhatjuk.
Viszont az Atomozás ha lehet, még hajmeresztőbb pillanatokat és brutális, máshol meg nem tapasztalható élményt tartogathat a sofőr és utasa számára, a burkolatok hiánya és az aszfalt közelsége ugyanis egyik másik modellben sincs jelen ennyire markánsan. Aki beruház rá, minden bizonnyal nem csalódik benne, hanem kiélvezi az Atommal eltöltött minden másodpercet; aztán hazaér, és a hajsza végeztével a vigyorral egyetemben a fogaira (vagy a bukósisakra) tapadt rovarokat is levakargathatja arcáról...