Blog

Az autós újságírók élete nem csupa játék és mese. A tesztautók vezetése ugyan örömteli feladat, azonban a háttérben a járművekhez felelősségvállalás is társul, ami bizony számos esetben árnyalja a haladás felhőtlen élvezetét. Az elmúlt hónapokban egy szempontból mindenképp szélsőséges tesztalanyok jártak szerkesztőségünkben, s ez a tényező nem más, mint a kilátás kérdésköre. Néhány évvel ezelőtt a passzív biztonságra való előírások egyáltalán nem voltak olyan szigorúak, mint napjainkban, így a konstruktőrök viszonylagos szabadsága lehetővé tette, hogy olyan autókat építsenek, melyek vezetőüléséből a szélrózsa minden irányába szinte akadálytalanul ki lehetett látni. Vegyük példaként a jogosítványom megszerzése utáni első élményemet, a Lada 2107-est!

A Lada kiváló tanulóautó voltAz „A” és a „B” oszlop keskenyebb volta okán a holttér is kisebb volt, mint egy modern autónál. A hátsó szélvédő alsó vonala nem emelkedett az egekbe, ami miatt a csomagtartó ugyan nem volt olyan nagy és jól kihasználható, mint egy mai szedán esetében, de a tolatás feladata a far hosszának ismeretében akadálytalan volt - főként hogy az üvegfelület végeztével a hátsó traktus vonala finoman ívelt lefelé. A motorháztető eleje az ülésből kissé kihajolva tisztán látható volt, így precíziós manővereknél nem kellett félni, hogy kárt teszünk az orosz csodában, vagy ami még rosszabb; mások drágább autójában.

Aztán ahogy teltek múltak az idők a tervezők igyekeztek páncélszekrényeket építeni körénk, így aztán a holtterek az oszlopok megvastagításával jelentősen megnövekedtek. A vásárlók biztonság irányi igénye mellé természetesen a praktikum és a külső megjelenés előtérbe helyezése is társult, s ennek köszönhetően csak még kevesebbet láttunk a külvilágból, azaz konfliktusba kerültünk saját igényeinkkel.

A nagy és magas csomagtartó hátránya a nehézkes tolatás

A Ladából egy Seat Cordobába ültem át, ami mint tudjuk, az Ibiza puttonnyal felfegyverzett testvére. A 485 literes csomagtartó a mai napig sereghajtónak számít a kategóriában, és ehhez egy óriási hátrány társul, azaz tolatni vele szinte lehetetlen. Egy a háztartásokban használatos, és az utcán elszállításra váró szemetes edény könnyűszerrel elrejtőzik mögötte. Szerencsére a személyes tapasztalatom egy ilyen kevésbé jelentőségteljes tárggyal kapcsolatos, de az elrettentés végett a helyére képzelhetünk egy óvodást, vagy kisiskolást is. Az igen nagy becsben tartott Cordoba kapcsán gyorsan megtanultam, hogy mielőtt hátramenetbe kapcsolok, vagy parkolóhelyről kiállni szándékozom, alaposan feltérképezem a környezetemet, azaz körbejárom az autót, hogy nem kerül e valami a manőver közben a holttérbe. A második alapszabály, amit megfogalmaztam magamnak, s amit tolatóradarok, kamerák és minden asszisztens rendszer ellenére a mai napig betartok így szól: Mindig annyit tolass, amennyit feltétlenül szükséges!

Belülről nem látni az elejét, de nem is kellTalán meglehetősen bárgyú megállapítás ez részemről, de előre menetben mindig magabiztosabban és több információt összegyűjtve tudunk vezetni, mint tolatva. Első ’modern’ autóm volánja mögé ülve volt egy másik félelmem, ami éppen az orr hosszára vonatkozott. Nevezetesen a régi egyenes vonalvezetésű autókhoz viszonyítva a motorháztető a madarak csőréhez hasonlatosan ível lefelé, azaz hiába hajolunk előre az ülésből, nem látjuk, hogy hol van vége az autónak. A megoldás zsenialítása, hogy amikor egyes szituációkban már azt hinnénk, hogy már nincs több helyünk, az autó még akkor is akadálytalanul fordul el. Később, ahogy felbátorodtam, persze már centire pontosan meg tudtam állapítani, hogy hol férek el, és hol nem, de karrierem kezdetén igen vicces képet nyújthattam a külső szemlélődők számára, amikor többszöri „Y” manőverrel forgolódtam azokban a szituációkban is, amikor ez nem lett volna indokolt.

A nagy bálna test ellenére az egyterűekkel öröm a közlekedés

Gyerekjáték a parkolásAhogy fejlődtünk, úgy gyűjtögettünk egyre több és több tapasztalatot a különböző autókkal kapcsolatban, s sokak szerencséjére elterjedt a kombi építési mód eszménye. Hosszú-hosszú évek eredménye, hogy az óvodában belénk vert autóról alkotott képünket („az autó az szedán”) megváltoztatták a gyártók. A csapott hátú felépítés előnye a kiváló pakolhatóság mellett, hogy a kocsi hátulja éppen ott van - vagy a lökhárítónak és a vonóhorognak köszönhetően néhány centiméterrel távolabb - mint a hátsó szélvédő vonala. Ugyanez a megállapítás igaz a családi egyterűekre/terepjárókra is, mint például a nemrégiben nálunk járt Peugeot 5008-ra, vagy éppen az Opel Zafirára. A kategória óriási előnye, hogy miközben praktikumban vernek szinte minden egyéb versenyzőt, manőverezésük nem igényel nagyobb képességeket, mint amennyi egy kisautóhoz szükséges. A magas üléspozíciónak és a hatalmas üvegfelületeknek köszönhetően mindig pontosan el tudjuk magunkat helyezni a térben, sőt a nagy tükrük és üvegfelületek miatt azt is tudjuk, hogy a többi közlekedő hol tartózkodik. Én személy szerint mindig örülök, ha egy ilyen autó volánja mögé ülhetek, mert amellett, hogy elvihetem vele az utcában lakó mind a hat gyereket a suliba, még vezetésük is élvezetes, és sosem kell a rossz kilátás miatt aggódni.

Dugóban nincs benne sok öröm, legfeljebb az elismerő pillantásokat könyvelhetjük el magunknak.

Lazításra a sportautókban csak kivételes esetekben van mód, ezekkel a városi közlekedés ugyanis szinte rémálom. Itt nem csak arra gondolok, hogy a nagy teljesítmény kihasználatlansága miatt úgy érezzük magunkat, mint egy ketrecbe zárt vadállat (ez is igaz), hanem arra, hogy a lőrésszerű ablakok miatt valóban olyan érzésünk van, mint egy cellában. A BMW Z4-essel éppen egy esős napon ismerkedtünk, s mint ilyen természetesen dugóban araszoltunk kifelé Budapest központjából. A beltér hiába volt tágas két ember számára, felhúzott tető mellett a kilátás igen nehézkes és a szokatlanul hosszú motorház csak tovább árnyalta a képet. Az első szélvédő felülete hiába hatalmas, annak hegyesszögben való beépítése csak szerényebb látószöget biztosít, hiszen az egyszerűsített háromszög befogója az, ami számunkra mérvadó. Ellenben ez a megoldás felelős az alacsony a légellenállási együtthatóért és ez farag mutatós a sportautót a BMW-ből.

A Wind volánja mögött szinte csak megbecsülni tudjuk, hogy hol vagyunk

Hátrafelé hiába nézelődünkA kabriózás a Renault Windben is örömteli volt, nem így a nagy forgalomban sávváltásokkal bőven tarkított közlekedés. A hátsó ablak kis felülete a belső tükröt szinte használhatatlanná tette és ezen a csomagtartón helyet foglaló szárny csak rontott. Gondolhatnánk, hogy akkor legalább a külső tükrök segítenek majd rajtunk, de ezek is szerény méretűek voltak. Az ajtók hátsó vonalának felfelé ívelése tetszetős formát varázsolt a Wind számára, azonban az oldalablakok felületét lecsökkentette. Sebaj, akkor majd szemellenzős paripákhoz hasonlatosan, kamikáze módjára vágtatunk előre – gondolhatnánk. Sajnos az első szélvédőn sem sokat látunk ki, s pirosnál az első sorban még a jelzőfényt sem láttuk. Leengedett tetővel a lámpák éppen a tetősín vonalába esnek, így ilyenkor az a legjobb, ha az üveg felett igyekszünk információkat gyűjteni. „Ebben nem látok semmit, meg fogunk halni” – ilyen és ehhez hasonlatos tréfálkozó mondatok hagyták el a kollégák száját. Mit tehetünk? Belenézünk a tükrükbe, próbáljuk memorizálni, hogy korábban hol voltak a közlekedő társaink és mire készültek, ha tehetjük még a letekert ablakon is kipillantunk, s ha ezen túl vagyunk, akkor lassan húzzuk át a kormányt a másik sávba, és imádkozunk, hogy ne legyen mellettünk senki.

Leengedett tető mellett semmi sem akadályozza a szabad kilátást

Mint említettem ellentétek vonzásában élünk, s azért vannak pozitív élményeink is. Ezek közé tartoznak a Volvo C70-ben eltöltött kellemes percek, órák, napok. A keménytetős kupé-kabrió kiváló példa arra, hogy lehet egy autó szép, funkcionális, sokrétű és könnyen vezethető egyszerre. Felhúzott tetővel is viszonylag könnyen belátható az autó környezete, de nyitott állapotban a svédek büszkesége maga az élvezetek és a relaxáció kiapadhatatlan forrása. Nincsenek többé a kilátást akadályozó holtterek, vastag oszlopok, könnyedén akár oldalpillantással felmérhető az aktuális szituáció. Mint egy szélesvásznú moziban; minden irányból, mindenről értesülünk.

A Prius sokat áldoz az alacsony emisszióértA formatervezés és a műszaki tartalom figyelembevételével a gyártók sokszor döntenek úgy, hogy a kilátás és holtterek szempontjából előnytelen megoldásokat alkalmaznak. A Toyota Prius tetővonalának esése például a légellenállás szempontjából ideális csepp alakot közelíti, ám hatására a kilátás erősen korlátozódik, ráadásul a hátsó sorban ülők fejtere is szerényebb méreteket ölt. Újabb japán példát hozva; a Honda CR-Z Priushoz hasonlatos kialakítása nem csak a hátsó sort teszi használhatatlanná, de a kis üvegfelületnek köszönhetően talán először vált indokolttá, hogy egy ilyen viszonylag kicsi és hagyományosan jól manőverezhető csapott-hátú autóba tolatóradart szereljenek.

Az előnytelen formák adta hiányosságokat természetesen a legmodernebb technika orvosolja. Megjelentek a tolatóradarok, kamerák, parkolást segítő rendszerek, sőt nemsokára távirányítással parkolhatjuk le az autónkat. Az említett megoldások persze jelentősen megdrágítják járműveinket. A passzív biztonság tehát hiába javult, ez sok esetben a holtterek növekedése miatt az aktív biztonság kárára történt. Megjegyzendő, hogy a fent említett rendszereknek van egy jelentős és megszokást kívánó hátránya, nevezetesen, hogy előre, a kijelzőre irányítják a szemet, miközben hátrafelé haladunk.

A BMW 535i volánja mögött nem volt okunk aggódni, pedig közel 30 millió forintot ért

A nagy tükör áldás és átok egyszerre

 Az új 5-ös BMW volánja mögött mindezek ellenére nagyobb biztonságban éreztük magunkat, mint otthon a kedvenc karosszékünkben. A lökhárító oldalába integrált kamerák még a korábban beláthatatlan kereszteződésekbe is ’fényt varázsoltak’. Hasonló berendezésre az új Suzuki Swiftnek, vagy éppen a gyakori sávváltásokat örömtelivé varázsoló Citroën DS3-nak semmi szüksége nincs. Nagy tükreiknek és kompakt méreteiknek köszönhetően gyerekjáték velük a városi közlekedés, bár előremenetben a magasra elénk húzott műszerfal némi információt elvesz az autó előtt történő eseményekből.

Mi a legjobb megoldás? A fő mindig az, hogy saját autónk külső méreteivel, fordulékonyságával és az aktuális szituáció adottságaival maximálisan tisztában legyünk. A kilátás témaköre tehát kiváló példa arra, hogy sokszor a régi jobb, mint az új. Azt hiszem ez esetben a 20 éves Lada, vagy éppen a 35 éves Peugeot borsot tört a modern technika orra alá.

A régi időnként felülemelkedik az újon