A Pontiac, mint autógyártással foglalkozó önálló márka 1926-ban vált ismertté a General Motors által, de a cég már 1890-ben működött, mint fuvarozással foglalkozó óriás a Detroittól 40 km-re fekvő Pontiac városában. A név 1907-ben már mint rugó és kocsigyártó volt bejegyezve, míg be nem olvadt az oaklandi Motor Car Company üzemébe, amit aztán 1909-ben vásárolt fel a GM.
Az első típus azonnal az amerikai vásárlók kegyeltje lett, és hathengeres motorja miatt csak úgy becézték: „A hatosok főnöke”. Bár napjainkban a márka izomautóiról közismert, a Pontiac az ’50-es években még lagymatag autókat gyártott, melyeket főként az idősebb korosztály preferált. Aztán egyszer csak bombaként robbant be a képbe az autósportért rajongó Semon Knudsen, aki elrendelte, hogy a modellek szélességét meg kell növelni. A kivállasodott típusok persze nem lettek jobbak, de az arculatot sikerült a fiatalok számára is vonzóvá tenni. A Pontiac lassan kivonult az utcai versenypályákra, és az eladások erősen íveltek felfelé.
Az igazi sikert a GTO hozta meg
Egyetlen beavatkozás, vagy marketingfogás sem hozott azonban akkora sikert, mint annak a GTO-nak a megjelenése, mely 1964-től 10 éven keresztül a csúcson tudott maradni. A motorháztető alatt gurgulázó, először 6,4 literes erőforrás nagyobb volt, mint ami a GM berkein belül megengedett lett volna, de a Pontiac felmentést kapott a korlátozás alól. Jim Wangers - aki együtt dolgozott Mr. DeLorean-nel (igen, ő az a DeLorean, aki 1981 és 83 között a Vissza a jövőbe című filmekkel elhíresült DMC-12-vel tiszavirág életű királyságot épített fel) - elmondta, hogy 5000 darab GTO már akkor gazdára talált, mielőtt a piaci bevezetése egyáltalán megkezdődött volna, vagy a vállalaton belül elárulták volna, hogy mivel is foglalkoznak.
Nem csoda, hogy a kereskedői hálózat képviselői egyre több és több megrendelést érkeztettek, és követelték a minden tekintetben különös szerzet gyártását. Mr. Wangers beszámolója szerint a BMW egy mérnökökből, formatervezőkből és piackutatókból álló csapatot is küldött a Pontiachoz, csak hogy a siker zálogát felderítsék. Egyszerűen senki sem sejtette, hogy legenda van születőben és azt sem értették, hogy a márka hogyan is lehet ilyen sikeres.
1973-ban közel egymillió Pontiac talált gazdára
A vállalat 1973-ban volt a csúcson, amikor is nem kevesebb, mint 920 ezer boldog ügyfelet tudhattak magukénak. Később hiába próbálkoztak sportautókkal, családi szedánokkal, buszlimuzinokkal, egyszerűen semmi sem segített, hogy megállítsák a szakadék felé száguldó márkát. A Pontiac - mely megteremtette az izomautók európai szemmel oly irigyelt világát, ami a fiatalok számára a szabadság szinonimáját jelentette, s melynek hátsó ülésein generációk fogantak, hogy aztán felnőve a gázpedált a lemezekbe taposva suhanhassanak tovább - végleg a múlté. 84 év alatt, mintegy 40 millió autó hagyta el a gyárkaput.
A felszámolás okait sokáig lehetne firtatni, de tény, hogy a ’80-as évektől kezdve a Pontiac mindig a múltban élt. Képtelenek voltak megújulni és rémesebbnél rémesebb megjelenésű családi autókkal próbálkoztak, amikkel még a korábbi rajongók szívét sem tudták megdobogtatni. Aztán amikor már látszott, hogy a ring felé repül a törülköző, még egyszer, utoljára ráírták egy autóra, hogy GTO.
Európai szemmel őskorszaki-szaki az új GTO
Aki volt már valaha színházban, operában, koncerten, tudja, hogy az utolsó dalnak igazán ütősnek kell lennie. Úgy kell szólnia, hogy abba a falak is beleremegjenek, hogy úgy dobogjon a szívünk, hogy azt higgyük, a következő percben a mentő visz el minket, hogy remegjen a föld, megnyíljanak a fellegek. A Pontiac ezt kissé elszúrta és az utolsó nagy dobás is elmaradt, a dal nem szólt elég hangosan - a függöny tehát lezárul.
A 2004 óta fonódó gazdasági válság még az olyan óriásokat is képes volt meggyötörni, mint a GM, így a vezetőség úgy döntött, hogy a márka feláldozható a túlélés oltárán. Kannibálokként osztoztak el a maradék koncokon, miközben 24 ezer ember veszítette el a munkahelyét, s 2010 október 31-én a kereskedők szerződésének lejártával a történelemkönyv végleg becsukódik.
A történelemkönyv minden bizonnyal a GTO-nál nyílik majd ki újból és újból
Ha újra fellapozzuk, akkor minden bizonnyal a ’60-as éveknél és a GTO-nál nyílik majd ki magától, s ez a modell minden bizonnyal számos más könyvben is felbukkan majd. A márka halálával kapcsolatban számos történet látott napvilágot. Egy édesapa a Pontiac izomautójával egy időben látta meg a napvilágot, és vasárnap kedvenc autója kulcsát ünnepélyesen átadta a fiának.
Florida egy rendőrtisztje világ életében egy GTO-ról álmodott. Gyerekkorában a képek ott lógtak a szobája falán, de sosem mert magának venni egyet. Egészen e hét hétfőjéig. Tudják, ezúttal irigylem az amerikaiakat. Nekik volt egy legendájuk. Még szerencse, hogy mi is hasíthattunk belőle egy szeletet, sőt, még Önök is megtehetik...
Az Opel GT-vel közösködő Solstice is kevés volt a megmentéshez