A Lotusokra mostanság kicsit furcsa szemmel nézek, egyszerűen, ha valaki kimondja a brit márka nevét, mindig a szépséges kocka Espritre, vagy a kissé lekerekített vonalakkal megszelídített utódjára asszociálok, esetleg a sötétszín Forma-1-es gépekre. Ilyenkor eszembe sem jut a kis izgága Elise, sem az Evora, pedig mindkettő a maga nemében kiváló koncepció. 
Nem csak néhány lóerő, amit az S jelzés jelezAz Evora S viszont már némileg épp az Esprit szellemiségét csempészi vissza a márkához (amíg meg nem érkezik az új generáció), hiszen amellett, hogy rendkívül élvezetes és gyors, a kényelmet sem hanyagolja el - a kompresszoros modell menetpróbáján épp most fordult meg a nemzetközi sajtó; a konklúziót viszont tőlünk kapják meg a kedves Olvasók. Röviden: az Evora S árazásával is sugallja képességeit. Hogy mennyibe kerül a kétüléses sportgép?
Bizony amennyiben a brit jószágot akarjuk garázsunkban tudni, mélyen a zsebünk mélyére kell nyúlnunk és pár forinttal kell letenni az asztalra, mintha egy Porsche Cayman S kulcsaiért fizetnénk, azonban a 911-es vételárának valamivel alatta van. Fájdalmas kompromisszumnak tűnik elsőre ízlelgetve a dolgot, hiszen egy Cayman árát nehéz nem egy Caymanra költeni, ha igazi örömautóra van szükségünk - ezt már összehasonlító tesztünkben is elmondtuk. A Porsche kétülésese ugyanis németes precizitásával és őrült igényességével könnyen elcsavarja az ember fejét, és akkor a mélyen hörgő motorról még nem is ejtettem egyetlen szót sem.
Persze most papolhatnék a praktikumról, hiszen az említett Porschéval ellenben az Evora szerény felárért 2+2 székkel várja utasait, azonban mindnyájan tudjuk, hogy ez nem erről szól, hanem például az ülések mögött ízlésesen leburkolva szunnyadó erőforrásról - a Párizsi Autószalonon a kollégák úgyis próbálták birtokba venni a hátsó ülést, de emberi lényt szinte lehetetlen hátra bejuttatni. De nem az a lényeg, hanem, hogy a visszafogott, 280 lóerős Toyota-motoros Evora megőrült. Hátul – mit hátul, inkább középen – szokás szerint a japánok 3,5 literes V6-osa lapul, ám most kompresszorral kiegészülve borzolja a kedélyeket.
A menetteljesítmények már papíron is kellemesek, a valóságban pedig még ennél is erősebbnek tűnik az Evora S. Bár 1437 kg-os tömege első blikkre soknak tűnhet, a teljesítmény ellensúlyozza azt: a 7000-es percenkénti fordulaton megérkező 350 lóerő vehemensen mozgatja a lágy vonalakkal megrajzolt testet, a 100-as sprint is nem meglepő módon megvan bőven 5 másodpercen belül, a gyorsulás pedig egészen a 277 km/h-s végsebességig folytatódik.
Hatsebességes automatával is rendelhető 2011-tőlA motor mellett persze a váltó is az élmények tárháza, főleg, hogy alakítottak rajta egy picit a Lotus mérnökei: javítottak a kuplungon, a mechanizmust jobban kapcsolhatóvá tették, a pedál ellenállását is csökkentették, így a hatsebességes kézi kapcsolású egységgel igazán élvezetes gangolni. Ehhez jön még a nagyon korrekt futómű, így összességében nagyon ott van a szeren az Evora S, mindenképp megéri a felárat az alapot jelentő szívó V6-ossal szemben, aki pedig a praktikumot is előtérbe helyezi, további összegért a már említett plusz két szükségülést is magáénak tudhatja.
Az Autocar embereinek véleménye is ugyanezt tükrözi, a felpaprikázott Evora tesztje alatt folyamatosan mosolyra görbült szájuk, és csak egyetlen szóval nyugtázták az autó képességeit: „briliáns”. A kormányzás és a kezelhetőség még közvetlenebb, még elevenebb, precízebb, mint gondolnánk, és mindeközben a menetkomfort sem szenved nagy csorbát. Olyannyira, hogy a tesztelők szerint a Porsche Cayman uralkodása megkérdőjelezhető lett. Az agilis viselkedés többek közt köszönhető a tömeg 61 %-ának hátsó tengelyen utazásának, ami már-már a 911-es súlyelosztását idézi, éppen ezért könnyen vihető táncba a formás Lotus-fenék. Viszont azt tudni kell, hogy 2011-től már az összes Lotus modellbe, így az Evorába is kerül ESP, de természetesen egy 2 másodperces gombnyomással kikapcsolható változatban, így ha zárt pályás örömködéshez támad kedvünk, akkor nem kell a szigorú elektronika korlátai közt maradnunk.
A hátunk mögött üvöltő motor persze rátesz egy lapáttal, így kerek az élmény, ráadásul a motorhangra a kipufogó rendszer is rádolgozik a maga öblösségével, hörgősségével, így tényleg nem érheti panasz az élmény-faktort, hiszen a roppant gyors kanyarvétel mellett a fülünk is sem „unatkozik”, sőt, egyenesen kényeztethetjük azzal, hogy 6000-es fordulat fölé pörgetjük a japánok V6-osát. Persze ahhoz, hogy a Cayman méltó vetélytársaként tekintsünk a Lotus üdvöskéjére az is kellett, hogy a britek a belsőt is tartalommal töltsék meg. Az Evora S utastere összehasonlíthatatlanul kellemesebb, mint azt eddig a márkától megszokhattuk, nagyon is volt értelme új embereket leszerződtetni erre a munkára, hiszen a vezetőre a környezete hat legjobban, így az enteriőr továbbgondolása és minőségi feltornászása kézenfekvő ötlet volt, és a tesztautó tanúsága szerint a projekt sikeresnek is tekinthető.
És a konklúzió? Mindenképp érdekes. Első hallásra senki sem gondolná, hogy a Lotus képes volt olyan autót építeni, amely a menetdinamikán túl összemérhető német riválisaival, azonban a britek rácáfoltak erre és a rettentő igényességgel és odaadással elkészített Evora S-sel bizonyították, hogy nem felejtettek el briliáns sportautót gyártani. Így a végkövetkeztetés tényleg árnyalt. A Cayman árán felül picit többért kaphatjuk meg a brit sportautót, amely mind teljesítményben, mind kidolgozottságban méltó ellenfele stuttgarti társának. A döntés valóban nem egyszerű, gyakran merül fel ilyenkor az emberben a „járt utat járatlanért el ne hagyj” elv, mely a Porschét helyezi előtérbe, azonban aki képes túllépni ezen, nyugodt szívvel teheti le a voksát a Lotus Evora S mellett, hiszen élvezetes, remek és igényes autót kap a pénzéért, amely bizonyos szempontból még használhatóbb is a német kollégánál. Amíg mi ki nem próbáltuk, nem mondjuk, hogy az Evora S jobb, mint a Cayman S (bár a természetes módon kissé maguk felé hajló brit kollégáknak ez a véleménye) - de mindenképp érdemes számításba venni.