Megint büszkék lehetünk magunkra, egy újabb terület, ahol a világ élvonalában vagyunk. Egyfelvonásos magyar sikertörténet, avagy üdvözlet kedves honpolgár innen, „Agyarországból”. Szorgos nép vagyunk, nekünk az idő pénz, nem érünk rá tötyörögni, még akkor sem, ha a sebességgel négyzetes arányban növekvő légellenállás nagysebességű autópályás száguldás esetén bizony érezhetően megdobja a fogyasztást, mert mi ugye fontos emberek vagyunk, fajlagosan nagyon sokat keresünk, tehát még akkor is megéri gyorsvonatként robogni a kétsávos aszfaltcsíkon, ha emiatt esetleg picit több üzemanyagot tankolunk majd a benzinkúton, vagy jön pár bírság.
Nagy sebesség, nagy élvezet, nagy kiadás
Arra viszont gondosan ügyelünk, hogyha egyszer már felgyorsultunk a megengedett sebességet jócskán meghaladó tartományba, onnan minket senki ne zökkentsen ki, hisz azt bölcsen látjuk, hogy a felesleges fékezés, majd felesleges gyorsítás mennyi költséggel jár – értelmetlenül kopik a fék, a gumi, majd dől a motorba az üzemanyag, kínlódik a teljes erőátvitel, mikor a 130 km/h-s cammogás után lepadlózva a gázpedált újra fénysebességre gyorsítjuk a járgányt.
És nekünk, autópályás száguldozóknak sem terem ám a pénz, mi is keményen megdolgoztunk érte, tehát joggal háborodunk fel, ha valaki feltart, mert hiába megy előttünk a megengedett maximális sebességgel, mondjuk 130-cal, mi nem riadunk vissza a többletkockázat vállalásától, mi akkor is gyorsabban kívánunk menni, emiatt pedig jó magyar szokás szerint, elképesztő gazdagságú tárházunkból csemegézve vagyunk kénytelenek letakarítani a többi közlekedőt a belső sávból.
Feleségek gyöngye, a takarító férfi
Meg egyébként is, milyen kockázatvállalásról beszélünk, hisz akik cammognak, azok vagy simán csak nem tudnak vezetni és majrésak, vagy szánalmas autókban ülnek, de nekünk, nekünk aztán ott dübörögnek a lóerők a motorháztető alatt, rajta van a gépen a hátsószárny, a széles gumi, vagy ha nem, bátorságunk akkor is van. Csak azért nem mi vagyunk a Michelisz Norbi, mert nekünk versenypályán harcolni nem kihívás – az csak kispályás viccelődés, amit meghagyunk a sportolóknak.
De nem dőlünk be a szakembereknek, meg Newton papának sem, hisz a fizikatanárt már általánosban is inkább csak viccesnek tartottuk, mint hihetőnek, mikor döntött padon próbált rávilágítani a súrlódási együtthatóra és bőszen mutogatta, hogy síkos pályán mennyire csúszik a gumi.
Norbi, mi Téged is letolunk a pályán!
Más és magunk kárán sem tanulunk, mutogathatnak nekünk a híradókban rommá tört autókat, tolhatnak a szemünk elé statisztikákat, mesélhetnek nekünk arról, hogy mi veszélyes és mi nem, pedzegethetik, hogy attól, mert még nem törtük össze magunkat, lehet, hogy majd eljön a pillanat, mikor épp nem lesz szerencsénk. Érvelhetnek nekünk a lehetséges büntetésekről, meg arról, hogy bizonyos szintű hibát már őrült mennyiségű pénz, a legjobb szakértő, vagy sztárügyvéd sem fog tudni eltusolni. Magyarázhatják nekünk, hogy a gyorsvonatozásnak is vannak határai – üres pályán, jó sofőr, kipihenten, remek egészségi állapotban, megfelelő időjárási körülmények és látási viszonyok között, arra alkalmas úton, jó műszaki állapotú komoly autóval a sebességet ésszerű keretek között tartva a többlet kockázatvállalás nem ugyanaz, mint tömött sztrádán harcolni naplemente után rozsda által egyben tartott kocsival, tükörjégen kopott gumival.
Értsék már meg, mi úgyis a magunk ideológiája szerint megyünk! Szóval nekünk mondhat bárki bármit. Mi ha kell, ha nem, még Karácsony másnapján is veszettül rohanunk az autópályán, akár a családdal is, mert mi igazából nem valami ok miatt sietünk, hanem azért, mert ezt szoktuk meg, ettől érezzük magunkat a pályán is szó szerint menők.
Farkasszemek négy keréken
Akik így látják a dolgot, azoknak felesleges szájtépés ész érvekkel bemutatni az irracionális gyorshajtás veszélyeit, beszélni tudatos és túlzott kockázatvállalásról, ezért nem is rájuk koncentrálok, hanem Önökre kedves józaneszű olvasók. Önök viszont megérdemlik, hogy leírjam saját tapasztalataimat, mire érdemes odafigyelni ezen témakörön belül, hogy lehet elkerülni a mások által feleslegesen kreált többlet kockázatot, szóval hogy tegyenek meg mindent azért, hogy élve érjenek haza a pályán.
Nagyon egyszerű a képlet, el kell kerülni azokat a szituációkat, mikor meg akarják közelíteni járgányuk hátsóját, meg azt is, amikor benne lihegnek. Ezt pedig úgy lehet kivitelezni, ha gyakran néznek a tükörbe, és ha felbukkan mögöttük egy ámokfutó, akkor már jó előre kihúzódnak előle a külső sávba és ha nem előznek, alapból jobbra tartanak. Igen, még akkor is, ha ehhez Önöknek kell sajnos lassítani, és akkor is, ha tudják, látják, felfogják, hogy előttük se mennek, hisz ugyanez a belátás nem lesz kölcsönös. Inkább cammogjanak Önök pár másodpercet két kamion közé ékelődve, inkább várjanak Önök arra, hogy elelőzhessék a lassabb járműveket.
Tükör, index, figyelem és józan ész - nem kell több...
Tipikus eset, hogy előttünk alakul ki egy kis torlódás, például a belső sávban lassú jármű kerül, mögöttünk meg gyorsvonal közeledik. Ha az ember marad a belső sávban, utoléri a lassú tömeget, meg a gyorsvonat is minket. Ilyenkor, ha mi is megpróbáljuk a követési távolság csökkentésével presszionálni az előttünk levőt, mondván lássa mögöttünk a konok, hogy nem mi cammogunk, meg a hátsó harcos is közel jön hozzánk, akkor az előttünk levő hirtelen fékezése miatt elől, hátul összetörhetjük magunkat, ezért jobb az ilyen „bulikból” kimaradni.
Előttem se mennek és munkavégzés is folyik - minek erőlködsz??
A legrosszabb, amit tehetnek, ha megpróbálnak harcolni, nevelni. Felesleges, mert a mögöttük acsarkodó nem tanul majd a nevelésükből, ráadásul ezek az agresszív emberek hamar bepöccennek, és ha elvesztik fejüket, nem ritkán olyat is tehetnek, amit később, a bírósági tárgyalásokon talán már visszacsinálnának, óvodás módon a baleset után már esetleg bocsánatot is kérnek, de mire mennek majd vele? Mire mennek majd azzal, ha anyagi kár, vagy személyi sérülés után végül a bíróság nem Önöket hozza ki hibásnak?
A külső sáv a legkényelmesebb; használjuk!
Arról nem is beszélve, hogy aki mindenképp el akarja előzni Önöket, az előtt hiába adnak padlógázt, hiába próbálják úgymond lerázni őket, hiába gyorsítanak akár 200-ra is az autóval, az az ember nem fogja hagyni magát, tehát csak saját magukat kergetik bele a felesleges üzemanyag pazarlásba és egy esetleges gyorshajtásba.
Jobbról előzni nem elegáns, viszont legalább veszélyes
A lehúzódásnak már jóval a nagysebességű autó érkezése előtt nagyon fontos szerepe van. Gondolják végig, mikor a mögöttünk lévő gyors ütemben lopja a távolságot, ahogy mi sem ismerjük az ő döntéseit, úgy ő sem fogja tudni a miénket. Lehet, hogy arra számít, majd úgyis megijedünk hatásos fellépésétől és elhúzódunk előle? Akik így számolnak többnyire meg se lassítják járművüket. Vannak olyan „rutinos” gyorshajtók, akik már „belefáradtak” abba, hogy várják az erőfitogtatás hatását, tényleg sietnek, nos ők akár jobbról, akár a leállósávban is előznek. Tehát sok esetben, ha valaki későn húzódik ki, akkor megeshet, hogy pont a külső sávban csattannak majd egymásba. Ezért van szükség arra, hogy már jó előre lehúzódjanak, és használják az indexet, hisz azzal egyértelműsíthetik a mögöttük haladónak, hogy mi a szándékunk.
A sebességnél is fontosabb a megfelelő követési távolság tartása
Ugyanígy, ha esetleg Önök kívánnak gyorsabban haladni az előttük lévőnél, ne a követési távolság csökkentésével hívják fel erre a figyelmet, inkább jelezzenek balra indexeléssel, vagy ha arra nem reagál a sofőr, esetleg villogtassanak neki. Ha ez sem segít, mert az előttünk haladó nem használ tükröt, lehet ésszerű keretek között csökkenteni a közt, meg türelmesen várni. Sokan érthetetlen okból személyes sértésnek veszi, hogy valaki gyorsabban akar menni náluk, nos akkor végső esetben próbálkozhatnak egy óvatos jobbról történő előzéssel, vagy nemes egyszerűséggel adják át a terepet az Önök mögött haladónak. Nem túl elegáns tanács, de vállaljon kockázatot Ő és takarítson, ha akar.
Fontos jó tanács, mi több a jó modor alapelve, hogyha mi előlünk húzódnak ki a külsős sávba, akkor adjunk gázt és a lehető legkevesebb feltartás mellett előzzük el a másik járművet. Annyi olyan autós van, akit előzékenyen elenged az ember, majd utána évekig haladunk egymás mellett, mert ő úgy gondolja, hogy ráér, közben nekünk pedig lassítani kell, mert a külső sávban utolérünk egy lassabb járművet.
Lassú jármű, de azért néha neki is joga van előzni
Természetesen más embert indokolatlanul feltartani nem szép dolog, ugyanakkor vannak néha olyan helyzetek, amikor bizonyos forgalmi szereplőknek minden jó szándékuk, figyelmességük ellenére is ezt „kell” tenniük. Ők a lassabb, vagy kisebb teljesítményű járművekkel közlekedők, akik nagyobb forgalom, tehát a belső sávban levő kisebb közök esetén nem tudnak úgy végrehajtani egy előzést, hogy hátulról ne tűnjön fel egy picit gyorsabb autó. Higgyék el, nem biztos, hogy nemtörődöm az a buszos, teherautós, vagy kisautós, aki kisorol elénk, és jól esik ám nekik, ha ilyenkor picit elvéve a gázról a lábunkat türelmesen végigvárjuk a manővert.
Összegezve, higgyék el, autópályán lehet ésszel, kulturáltan is nagy sebességgel közlekedni, az is megeshet, hogy valaki indokoltan siet, és a sebesség növelésével is lehet arra törekedni, hogy ne csak magunkra, de másra se testáljunk indokolatlan kockázatvállalást, ha viszont olyan sofőrtárssal találkozunk, aki ezt nem így gondolja, akkor a lehetelő legjobb, amit tehetünk, ha fegyelmezetten viselkedve kerüljük a veszélyt, magyarul engedünk mi. Esetleg közben magunkban mormolhatunk néhány jókívánságot az illetőnek - szigorúan magunkban, hátha tud szájról olvasni.