Immár a 89. alkalommal rendezik meg a Pikes Peak Nemzetközi Hegymászó (PPIHC) versenyt, amely a csúcshódításokhoz képest kissé szokatlan módon történik: négy keréken. Talán még sosem volt akkora a nyomás a mezőnyön, mint idén és talán még sosem volt ekkora esély a bűvös 10 perc alatti idő teljesítésére.
Utóbbi természetesen a nyitott osztály feladata, ahol többek között Mario Andretti, Al Unser, Ari Vatanen, vagy éppen a jelenlegi rekordtartó (Suzuki XL7 Hill Climb Special – 10:01,408) Nabuhiro „Monster” Tahima is hajtott már. Semmi sem foglalja össze jobban Pikes Peak utánozhatatlan hangulatát, mint a Climb Dance című film, amiben éppen Vatanen mutatja meg, hogy miközben szakadékok mellett autózik keresztben, határon, még mellesleg az egykezes napellenzés feladata is belefér a sofőr teendői közé.
Az idei Pikes Peak első napja korán kezdődött – a gyakorlások első percei még a felkelő nap narancs fényénél zajlottak. A dolgok egyelőre ígéretesen állnak, főleg Rhys Millen számára, aki gondtalanul tette meg első próbálkozásait és elégedettségéről nyilatkozatában is számot adott: „még némi nehézségünk akadt a váltó beállításával, de az idei az első évünk, hogy kézi váltóval próbálkozunk. Másrészt viszont az autó kőkemény és én igazán boldog vagyok.” A személyes motiváció adott: a Suzukis Tajima éppen Rhys apjának, Rod Millennek a rekordidejét javította meg három másodperccel.
Persze a nagy öreget sem kell félteni: a jeles eseményen Rod is megjelent, örömmel forgatva a Hyundai Genesis driftautó kormányát és az autót magát is – viszont az ő célja a kétkerékhajtású mezőny rekordidejének megjavítása (11:31,095 – Porsche 911 GT3 Cup). „Mókás, igazán élvezem,” mondta az autóról. „Már csak annyi a feladatom, hogy egyenesben is tartsam. Bár azt hiszem ennek a hétköznapi feladata éppen az, hogy drifteljen.”
Paul Dallenbach arcáról is sugárzott a mosoly az egyedi építésű szörnyetegének tesztje után. „Az új motor nagyszerű,” mondta. „A két turbónak köszönhetően immár egyetlen plusz lóerő sem hiányzik”. Bár az első teszteken úgy tűnt, hogy az önfeledt versenyzés helyett végig a tapadásért küzdött a pilóta (amely az 1300 lóerős teljesítményt elnézve érthető), erre csak annyit válaszolt nyilatkozatában: „nem akarok túl nagy erőről beszélni, mivel oly’ sok éven át voltam itt nem elegendővel. Úgyhogy nem, nem gondolom, hogy van olyan, hogy túl erős.”
A hét végén újabb információkkal érkezünk és remélhetőleg rekorddöntésről is beszámolhatunk.